San Pietro

Közeledünk a Szent Péter tér felé, ami maga is  építészeti csoda.
A Maderno által, 1614-ben befejezett Szent Péter bazilika homlokzat léptékhibáinak kijavítására felkért Bernini tervezte a teret. Mivel a Michelangelo által tervezett kupolára a homlokzat teljes egészében rátakart, így Bernini az ellipszis alakú térrel, melyet körként érzékelünk, és az itt felállított szökőkutakkal valamint a tér oldalán található kolonnádokkal igyekezett elvonni a figyelmet erről a hibáról. A megrendelés szerint további követelményeknek is eleget kellett tennie, így fontos szempont volt például az, hogy a pápa a tér minden pontjáról látható legyen, emellett a teret 100 ezer ember befogadására kellett alkalmassá tenni.  Az előtte lévő trapéz alakú tér szolgál arra, hogy az emberek figyelmét a kupolára irányítsa. A trapéz alaknak köszönhetően a bazilikához való közeledés kevéssé érzékelhető, tovább engedi láttatni a kupolát. Ezen építészeti megoldásoknak köszönhetően végül sikerült kijavítani az épület hibáit is és 1667-re befejeződött a több mint egy évszázadig tartó építkezés, kész lett a Szent Péter bazilika, valamint a hozzá tartozó tér is. Hosszú sor kígyózik a templom felé, mi pedig addig-addig fényképezgetünk, míg észrevétlenül beleolvadunk az elejébe. 
Olyan izgatott vagyok, mint aki egy nagy találkozásra készül. De hiszen ma - egyetlen napon találkozom Michelangelo zsenialitásának három óriási alkotásával a szobrászatban, az építészetben és a festészetben! Istenítem Michelangelot 16 éves korom óta, amikor elolvastam Irving Stone róla szóló regényes életrajzát. És most pár perc múlva belépünk a San Pietroba, Vacsi kézen fogva húz a jobb oldalsó kápolnába, és meglátjuk a Pietát!
A szobrot csodáló tömegen átfurakodva ott állunk előtte. A meghatódottságtól, a drámai hatásától elfutja a szememet a könny. 1972. május 21-én egy zavart elméjű ausztrál geológus, a magyar származású László Tóth kalapáccsal támadt a szoborra. Néhány csapással letörte Mária bal kezét, valamint az orra és az egyik szemhéja egy darabját. A szobrot a helyreállítása óta törhetetlen üvegfal és kordon védi. A távolság azonban semmit sem zavar abban, hogy érezzük azt a fantasztikus erőt, ami a két alakból árad felénk! Michelangelo 24 évesen faragta egy év alatt, 1499-ben készült el vele, ez a műve mintegy a diplomamunkája volt. Minden tudását megmutatta rajta. Mária és Krisztus élnek, dobog a szívük, és az ereikben lüktet a vér. Szótlanul állunk, nincs szó, ami kifejezhetné a gyönyörűségét!
Lassan tudunk csak elszakadni tőle, és fordulunk a főhajó felé. A Szent Péter-bazilika a római katolikus egyház első számú szentélye, a világ legnagyobb keresztény temploma. Befogadóképessége körülbelül 60 000 fő. A bazilikát Szent Péter apostol sírjára építették, belső hosszúsága 211,5 méter, magassága 132,5 méter. Alapterülete körülbelül 15 160 m², ezzel a Szent Péter-bazilika a világ egyik legnagyobb belső terével rendelkezik. A kupolát Michelangelo tervezte, egy görög kereszt alaprajzú tér fölé. Egy magas dobon álló kupolát képzelt el. Már nem érte meg a kupola felépítését, mert 1564-ben meghalt, de fennmaradt részletes terve, amely alapján követője, Giacomo della Porta kisebb változtatásokkal elkészítette a kupolát, tiszteletben tartva a nagy előd elképzeléseit. Ma ez a kupola jellemzi leginkább a székesegyházat hatalmas, 131 méteres magasságával. Olyan hatással volt a későbbi építészekre, hogy nagyon sok helyen felhasználták szerkezeti megoldásait. Nemcsak a kupola, hanem a homlokzat kivételével a székesegyház teljes körű képe is Michelangelo műve.
Érezzük kicsinységünket, ahogy alatta állunk, eltörpülünk a zsenialitás alatt. A főhajót tíz korinthoszi oszlop választja el a mellékhajóktól, közülük az apszis felé eső négy óriási pillér tartja a kupolát. Tetejét dongaboltozattal fedték be, amelyet a 18. század végén  aranyozott panelekkel borítottak. A főoltár előtt egy félkörív alakú területen, a régi bazilika padlószintjén egy fülke nyílik, ami alatt Szent Péter sírja található. Pontosan Szent Péter sírja fölött áll a bazilika főoltára, ahol csak a pápa misézhet. Az oltár fölé magasodik a bronzból készült baldachin, Bernini alkotása. Az apszis legkiemelkedőbb műalkotása Szent Péter katedrája, szintén Bernini zseniális és összetéveszthetetlen remekműve. A bazilikában számos oltárt és síremlékét állították fel, az oltárok feletti képek túlnyomó többsége vászonra készült festmények alapján készült mozaik.
Úgy érkeztünk ide, hogy felmegyünk a kupola legmagasabb pontjára, amely lifttel csak félútig érhető el, onnan 321 lépcsőfok vár ránk felfelé. Nem rettenünk el a sort álló sorstársaktól sem, a teraszról, ahova a lift repít minket, nekivágunk. Egyenként, egymás után lehet csak haladni felfelé, félúton kiérkezünk a Bazilika karzatára, és most felülről is megcsodálhatjuk a belső terét. Tovább innen egyre szűkül az út, már a kupolában vagyunk. Érezni, hogy elértük azt a pontját, ahonnan befelé ível, mert a folyosó külső és belső fala is befelé dől, míg mi egyenesen állunk. Olyan, mintha egy elvarázsolt kastélyban lennénk. Fülledt a levegő, de szerencsére néha egy-egy ablakhoz érünk, ahonnan beszűrődik a fény, és a párkányán meg is lehet kicsit pihenni.
Aztán kiérünk a kupola legtetején körbefutó párkányra, és egymásra nézve, azt mondjuk, ezért érdemes volt. Mert alattunk ott van egész Róma 360 fokban! A bazilika épületének tetejét látjuk közelebb a bejárat feletti szoborsorral. Aztán a Szent Péter tér oszlopokkal ívelt ellipszisét, távolabb az Angyalvárat a Tevere partján...,
és ha nagyon figyelmesen nézzük, még a házunkat is a Via dell Orsoban! Ez valóságos csoda!
Miután kigyönyörködtük magunkat, elindulunk, a 321 lépcsőfok  pontosan ugyanannyi lefelé is, mint felfelé. Elfáradva érünk ki a bazilika tetejére, ahonnan a lift indul.
És itt, pontosan itt fent egy büfét találunk, ahol frissítőt és kávét lehet venni. Hogy Szent Péter mindenre gondol?! Una espresso e capuccino, prego. Műanyag pohárba kapjuk a szokásos párosításunkat, és leülünk vele egy kis kávészünetre a San Pietro napos tetejére, miközben a kupolát nézzük, ahonnan éppen most érkeztünk. Belekóstolunk a kávénkba. Mmm, de finom! Soha rosszabbat nekünk! Mennyei kávé mennyei helyen! Szürcsölés és kortyolgatás közben Michelangelo mesterművét, a kupolát nézzük, ami önnön nagyságának tudatában tör az ég felé, körülötte több rétegben habos fehér felhők tornyosodnak, és szürkébbek úsznak el.
Vacsi megszólal - azt ott a kumulusz. Ez pedig itt a Rémusz - felelem.
A San Pietro tetején, ég és föld között, boldogok vagyunk.

Nincsenek megjegyzések: