Róma - a Mi Örök Városunk

Hogy milyen is Róma?

Megfogalmaztam, leírtam ebben a blogban,  hogy milyennek láttuk, milyennek éreztük, és érezzük a mai napig is.

Róma egy csoda, együtt él  az idővel, az évszázadokkal és évezredekkel. Emlékeire nem úgy tekint, mint a letűnt korok mementóira, hanem körülfonja, átöleli, becsben tarja, együtt lélegzik vele.

Együtt él a megannyi turistával is, akik a csodájára járnak. Befogadja őket, tán nem is tudná elképzelni magát nélkülük. Itt teljesen természetes, hogy ha  valaki éppen fényképez, megáll az autó-, vagy a gyalogosforgalom, nehogy megzavarja a pillanatot, aztán megy tovább minden a maga megszokott, temperamentumos és ritmusos módján.

Fölötte az ég enciánkék, és pont olyan felhők úsznak rajta, amilyeneket a reneszánsz és barokk festményeken láthatunk. A ragyogó nap pedig mintha csak azért tenné ezt, hogy előhívja a házak elvarázsoló terrakotta, a fenyők örökzöld, az épületek márvány színeit.

Idekészülve elolvastuk az Ízek, imák, szerelmek című könyv római fejezeteit. Elizabeth Gilbert négy hónapig élt itt, és ezt írja: "Egyfajta hatalmi harc folyik Európában napjainkban. Néhány nagyváros azon verseng, melyikük nyeri el a XXI. század igazi európai metropolisza rangját. Talán London lesz az? Vagy Párizs? Esetleg Berlin? Zürich? Netán Brüsszel, az Únió újdonsült központja? Mindegyikük megpróbál túltenni a másikon, nemcsak kulturális, de építészeti, politikai és gazdasági szempontból is. 
Róma azonban nem száll be a kitüntető címért folytatott küzdelembe. Róma nem vetélkedik. Csak figyeli a versengéssel járó felhajtást, míg ő maga rendületlenül áll, mintegy azt sugallva: Hé, bármit csináltok, én Róma vagyok, és az is maradok. A város hatalmas önbizalma szinte inspiráló - oly megalapozott, oly monumentális, mintha tudná, hogy biztos helye van a történelem ölében."

Teljes szívünkből mondhatjuk, hogy így van. Mert Róma örök, és most már - a Mi Örök Városunk is.

Arrivederci, Róma! Visszajövünk!