Campo dei Fiori

Folytatjuk utunkat, és rövid séta után a Campo dei Fiorira (Virágmező) érünk, ahol manapság nem virágok nyílnak, mint ahogy a nevéből sejteni lehet, hanem itt van Róma leghangulatosabb piaca.

Róma a terek városa is egyben, nincs jobb, mint valamelyiken kiülni egy kávézó teraszára és bámulni a forgatagot. És persze közben espressot és capuccinot inni! Első római és egyben mennyei kávénkat a tér sarkán lévő, napfényben fürdő teraszon isszuk. Közben pedig van idő átfutni a történetét is. A ma oly életvidám tér egykor kivégzések gyászos helyszíne volt. Közepén emelkedik Giordano Bruno 1889-ben állított emlékműve. Az anyaszentegyház itt égette meg az eretneknek ítélt filozófust is 1600 február 17-én. A Campo dei Fiorira 1869-ben költöztették át a virágpiacot a közeli Piazza Navonáról. A városlakók emlékezete szerint a mai nevét is ekkor kapta a kis tér, pedig egykor valóban virágmező terült el itt. 

A virágokhoz manapság már nem sok köze van, csak két-három stand emlékeztet a piac eredetére. Viszont van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Színes tészták, szarvasgombás salsák, kimért fűszerek palettája, és persze sajt és sajt. Olyan, mint egy kisváros főtere, ahol megállt az idő. A környékbeliek naponta megfordulnak itt, mindenkit név szerint ismernek, el-elbeszélgetnek a kofákkal és egymással. Az árusoknak mindig van egy jó szavuk a turistákhoz is. Nem csak eladni akarnak. Szíves szóval kínálnak, barátságosak, kedvesek, türelmesek. Ha szeretnénk csak úgy belekóstolni valamibe, megízlelni a szemet gyönyörködtető portékájukat, nyugodtan megtehetjük. Mi is belecsöppentünk ezen a szép vasárnap délelőttön az oly sokszor hallott és olvasott, igazi jókedvű olasz életérzésbe  a Campo dei Fiorin!