Falconieri Palota - a Magyar Akadémia

Rómába beszökött a nyár! 26 fokos, meleg, késő nyári időnk lesz ma.
1 órakor a Falconieriben van találkozónk, de előtte még a Campo-ról induló utcácskában, ahol cipőboltok érik egymást, csizmát nézünk nekem. Tegnap az Etruszk Múzeumba menet Vacsinak már vettünk egy lábbelit, amit Ő csak csavargócipőnek nevez. Szó, mi szó, máris több ezer évet bejártunk vele. Most pár bolt kínálatának végignézése után, rátalálunk egy gyönyörűre, az ára pedig 109 euro. Meg is vesszük azonnal Róma legszebb bőrcsizmáját, Róma legszebb lábára - Vacsi értékelése szerint. Hiszen a csizma országából, mégsem lehet csizma nélkül hazatérni! Megelégedve, pontosan érkezünk a Via Giuliára, hogy a 8 éve Rómában élő kedves magyar portáslánynak, cseppet sem mellékesen konzervatóriumot végzett zongoristának köszönhetően bejussunk végre az épületbe is. 
A Római Magyar Akadémia 1927 óta működik az olasz fővárosban. Székhelye, a Falconieri-palota a magyar állam legértékesebb külföldi ingatlana, többek között azért, mert számos pompás részletét az egyetemes barokk művészet egyik legnagyobb mestere, Francesco Borromini alakította ki a 17. században. Bethlen István miniszterelnök és Klebelsberg Kúno vallás- és közoktatásügyi miniszter annak idején azért vásárolták meg a különleges szépségű épületet, mert azt akarták – miként a bejárat falára illesztett emléktábla is említi –, hogy a magyar tudománynak, kultúrának és művészképzésnek méltó otthona legyen az Örök Városban.
Feladata a magyar, a határon túli, illetve a távolabbi külföldi magyar kultúra sokszínűségének és értékeinek bemutatása, a kulturális örökség és a kortárs alkotók, illetve alkotások népszerűsítése, másfelől pedig a magyar tudomány eredményeinek szélesebb körben való megismertetése, az ehhez tartozó kapcsolatépítési és oktatási feladatok ellátása, továbbá a itáliai magyar emlékek kutatása, védelme és gondozása.
A Via Giulia 1. szám alatt található épület története az antik időkre nyúlik vissza. Már nem is lepődünk meg azon, hogy alatta ma is megtalálhatóak egy római kori folyami kikötő maradványai. Az eredetileg gótikus stílusban épült palota felújítására 1640-ben kérte fel Borrominit a dúsgazdag Falconieri kereskedőcsalád. Az építész munkájának köszönhetően nyerte el az épület a mai, a barokk kor ízlésének megfelelő formáját. Különösen értékes művek a palota szobáinak mennyezetét díszítő freskók és stukkók, melyek ma is láthatók a falaik színéról elnevezett Vörös teremben, Sárga és Kék szalonban. 
A lélegzet elállító élmény mégis akkor ér bennünket, amikor a palota tetejéről induló csigalépcsőn Borromini nemrégiben felújított loggiájára érkezünk.  A világon egyedülálló, háromtagú loggiát és balusztrádos teraszt 1673-ban építtették a Falconierik. Csodálatos kilátás nyílik innen szinte egész Rómára. Látjuk a Vatikánt és a San Pietro csillogó kupoláját, a Pantheont és egészen közel a Palazzo Farnesét, mindegyik ismerősként köszönt már bennünket. Látjuk a római tetők cserepeit és a zöldellő tetőteraszokat is, melyek közvetlenül alattunk szikrázó napsütésben fürdenek. Szempillantás alatt elfelejtem, hogy felfelé jövet még a torkomban dobogott a szívem a szédítő magasságtól. A loggia kőkorlátját díszítő Janus fejek szenzációs fotótémát kínálnak az Örök Város panorámájával, arcukon a mosoly megelégedetten tükrözi, hogy majd 400 éve lehetnek részesei ennek a látványnak. Ó, Róma, nincs vége a csodák sorának, amit nekünk tudsz nyújtani?!

Nincsenek megjegyzések: