Etruszk Múzeum

A Colosseumtól a Via S. Giovanni in Lateranón haladva, rövid séta után megpillantjuk Róma egyik legérdekesebb templomát, a San Clemente bazilikát. Ha valaki az egyes korok szoros összekapcsolódására szeretne bizonyosságot látni Rómában, itt minden kétsége eloszlik. Egyetlen templomban közel kétezer év történetén menhetünk végig ebben a három különböző korban pontosan egymás fölé épített bazilikában.

Szent Kelemen csodája után a Római Birodalmat megelőző korba indulunk, amikor buszra szállunk, hogy eljussunk a Villa Borghese park szélén lévő Etruszk Múzeumba. A Piazza Poppolo-n áll az antik Róma északi kapuja, két villamos megállónyira tőle pedig a Villa Giulia, mely az etruszk gyűjteménynek ad otthont. Az épületet Róma legszebbjei közé sorolják, az utolsó reneszánsz pápa III. Gyula építtette nyári lakként. Valóban gyönyörű, de minket még jobban érdekel az etruszk kultúra, ennek a csodálatra méltó népnek kézművessége és használati tárgyai.

Az ezidáig ismeretlen eredetű ókori nép a Római Birodalom felemelkedése előtt a legjelentősebb civilizációt hozta létre Közép-Itáliában.  Latin nevükből (etrusci > trusci > tusci) ered a mai Toszkána, legkedvesebb olasz régióm neve. Kultúrájukról, társadalmukról döntően temetkezési helyszíneik feltárása után, azt ott fellelt tárgyi emlékek nyomán tudunk. Az i.e. 5. század kezdetéig az etruszkok voltak a mai Olaszország északi és középső részén az uralkodó hatalom. Nem hoztak létre kiterjedt államalakulatot, hanem keleti és görög jegyeket egyaránt mutató városállamokban éltek, a javak elosztásában pedig az egyenlőség elve érvényesült. 

Az etruszk kultúra egyik alapvető forrása volt a római civilizációnak, kialakulásának; az építészettől a várostervezésig, a vallástól az írásbeliségen át az államszervezetig az élet csaknem minden területén megalapozó előfutárának tekinthetjük, s nyomai a birodalom élete során végig felfedezhetők.

A római történelem első azonosítható alakjai a Tarquiniiből származó etruszk királyok. Maecenas, Augustus császár bizalmasa és a római művészek támogatója, mecénása etruszk származású volt. Claudius császár szívesen foglakozott az etruszk történelmi, vallási emlékek felkutatásával. Valószínűleg az utolsók egyike volt, akik még beszélték az etruszk nyelvet. A római kor számára előfutár volt az etruszk, ugynakkor - napjainkban már ez egyre inkább nyilvánvalóvá válik - önmaga is önálló kultúrának, civilizációs szintnek tekinthető.

A múzeumban látható szobrok arcai archaikus mosollyal néznek velünk szembe, mindegyik külön jellemet ábrázol. Óriási volt az etruszk kézművesek kifejezőkészsége. Ugyanilyen élményt nyújt az a mód, ahogyan a mindennapi eszközeiket, tárgyaikat díszítették. Fedők, kaspók fogantyúit különleges bájjal mintázták meg emberi, vagy állati alakokká, így leheltek művészetet a funkcióba. Egyetlen fegyvert sem látni a tárlókban, az etruszk nem volt harcias nép, ezért is tűnt el, szerencsére nem nyomtalanul. Agyag és bronz tárgyaik, karcolataik között egész sor finom, szinte miniatűr darab őrzi több ezer évnyi tehetségüket. Az egyik teremben három fiatal tanulmányozza elmélyülten a kiállított tárgyakat, és jegyzetel. Az etruszk titok a mai napig nem hagyja nyugodni az emberiséget és megfejtésre vár, azt reméljük, talán ők lesznek azok, akik ezt megteszik.

Majd a leghíresebb etruszk leletre bukkanunk, és lassan leereszkedünk a mellette lévő padra. A csoda időt kér. A Cerveteriből származó Etruszk házaspár i.e. 530–520 óta mosolyog egymást átölelve a 2 m hosszú kerevet alakú szarkofágon. 2500 éve! A szemünk előtt ott van az örökkévalóság!

A varázslat után lassan sétálva térünk vissza a jelenkorba.

Mostanra már valószínűleg 5 centivel mind a ketten alacsonyabbak vagyunk, mint amikor ideérkeztünk. Róma a lábaink előtt, és a lábainkban hever.

Vacsora után még elsétálunk a Campoig. Odafelé a sarkon lévő gelatosnál fantasztikus fagylaltot veszünk. Franciáknak néznek, amikor belépünk, és a cukrász igazi olasz temperamentummal köszönt minket. A gelato pedig? Olyan csodás, hogy a Navonán egy padra leülve kanalazzuk, hogy ne vonja el a séta a figyelmünket a ízétől. Lehet ezt a napot még fokozni?